Búcsúzunk Bán István tanár úrtól ?

Egy héttel ezelőtt megdöbbenve értesültünk a tényről, hogy Bán Pista nincs többé köztünk.

 

 

Kedves Pisti!

Első gondolatunk az volt, hogy ez valahogy nincs rendben, erre a tragikus tényre egyszerűen nincs magyarázat. Ma már tudjuk, hogy a betegség feltartóztathatatlanul és kegyetlenül érkezett, aminek erős és sportos szervezeted sem tudott megálljt parancsolni. Te a drága jó édesapa, a férj, a gyermek, a testvér a feledhetetlen kolléga, a pedagógus, a labdarúgó edző hirtelen elmentél, itt hagytál mindnyájunkat.

Ez a már örökre átírhatatlan és megváltozhatatlan szomorú történés most nehéz és gyötrő fájdalommá sűrűsödik bennünk, mindnyájunkban, akik ma itt állunk ravatalodnál, de azokban is, akik szorosan hozzátartoztak életedhez és lélekben megjelentek, s akik életednek részei voltak az elmúlt 50 év során.

Megrendülve búcsúzom tőled a Belvárosi Magyar?Angol Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola tantestülete, dolgozói, szülői közössége és diáksága nevében, búcsúzom a tanár úrtól, a kedves kollégától, a baráttól, a szeretett és tisztelt ?Pista bától?.

Azt mondják az 1963-as jó évjárat volt. Ebbe tartozott a kamasz Bán Pisti is, aki csendes, szorgalmas, az idősebbekkel szemben is tisztelettudó gyermek volt. Már 10 évesen nagy alázatot mutatott a labdarúgás iránt, amikor a Hamburger iskola salakos pályájára járt edzeni Igazi tanár úrhoz, s édesapja, aki buszsofőr volt hetente háromszor megvárta őt a busszal, hogy az edzés után haza vigye fiát Becsvölgyére.

A középiskolás években a ZTE utánpótlás különböző csapatainál eltöltött években ugyancsak kiemelkedett megbízhatóságával, kitartó munkájával és fegyelmezettségével. Az edzők ma is ilyen játékosokról álmodnak.

A szombathelyi tanárképzőn 1986-ban szerzett testnevelés, népművelés, 1993-ban földrajz szakos diplomát. Főiskolai tanulmányai idején játszott a szombathelyi Sabaria SE NB II-es csapatában, majd Nagykanizsán az NB I/B-s Olajbányászban, aztán Andráshidán, s pályafutását Ausztriában fejezte be.

Magánéletében 1985-ben jelentős változás történt. Ekkor kötött házasságot Mártikával, majd 1985. novemberben megszületett kislánya Vivien, akit mindenkinél jobban szeretett. A családi fészek kialakítására a neszelei családi házban került sor.

1989. augusztus 16-án került a fiatal testnevelő a Petőfi Sándor Általános Iskolába. A tanítás mellett folyamatosan edzősködött. Az elmúlt 25 évben egy hévízi és keszthelyi kitérőt leszámítva a ZTE utánpótlás csapatainál tevékenykedett.

Azon ritka, kivételes emberek közé tartozott, akit mindenki tisztelt és elfogadott.

Kedves Pisti!

Az Iskolánkban töltött 25 év hosszú idő ahhoz, hogy ilyen könnyen elengedjünk.

Ha valaki, akkor te méltó voltál a szeretetre, a szeretetünkre. Nehéz, gyötrő és fájdalmas a szeretett kolléga, barát és ember elvesztése. Nem hisszük, nem tudjuk elhinni, miért nem vagy mellettünk, miért nem vagy te is itt - az elmúlt évtizedek közös baráti és sportélményei, a sítábori emlékek mind hiányozni fognak.

Még mindig közöttünk vagy, a testnevelés öltözőben, a tornateremben, a tanáriban, a titkárságon, vagy a műfüves sportpályán. Erzsi, Sanyi, Zsuzsa, Jani, Éva, Gabi, vagy Anita társaságában a kis tanáriban diákolimpiára, vagy bajnoki mérkőzésre készülsz, edzéstervet, óravázlatot készítesz, telefonálsz, szervezel. Szinte minden sportágban példát mutattál tanítványaidnak.

Az óraközi szünetekben a diákok kedvenc ?Pista bája? voltál, aki mindig örömmel állt a gyerekek rendelkezésére, s akikkel szüntelenül tréfálkoztál. Több ezer tanítványod szintén fájó szívvel emlékezik a szeretett ?Pista bára?.

Szigorú és következetes pedagógus voltál, aki nagy szeretettel foglalkozott tanítványaival. Pályafutásod során arra törekedtél, hogy a lehető legjobb eredményt érjék el tanítványaid a tanulás és a sport területén egyaránt.

De a tanáriban is egyből megváltozott a hangulat, ahogy beléptél, egyszerre jó kedvre derültünk. Viccelődtél, tréfálkoztál, mindenkihez volt egy két jó szavad.

Drága Pisti! Nekünk még együtt kéne nevetnünk, eredményeinkre büszkének lenni, gyerekeinkkel, később unokáinkkal dicsekedni, fényképeiket mutogatni. Nem lenne szabad a világ rendjének így felborulni!

Nekem most még nem lenne szabad itt állni! De lassan el kell engednünk, most már itt a keserű búcsú ideje.

A sportvilág és a pedagógus társadalom vezetőinek és képviselőinek keserűsége egyben figyelmeztetés is ebben a korban: vajon figyelünk, vigyázunk egymásra eléggé, vajon tudunk még igazán és hittel szeretni, hisz ez a szeretet lendí?theti át életünket a kritikus időszakokban.

Bán Istvánban gazdag emberi tapasztalat és hit által edzett szí?v lakozott. Szerette a munkáját, és nagyon szerette hazáját.

Kollégaként igazi csapatjátékos, igazi közösségi ember volt, egyszerű, a munkáját alázattal végző pedagógus tudott maradni mindvégig. Nem csak emlékeket hagy maga után, hanem jó példát is arra, hogyan végezzük precízen, pontosan mindennapi munkánkat.

Tisztelt gyászolók!

A búcsúzást, a búcsúztatást kí?sérje most az az igaz méltóság és gerincesség, amelyről sok esetben mutatott példát nekünk István, és kérjük a Jóistent, hogy adjon neki csöndes, békességes nyugalmat, amely - életében - oly ritkán adatott meg neki.

Kedves Pisti!

Életedben sokat utaztál! De ahogy te sem, úgy mi sem gondoltuk, hogy ilyen közel van a végső, a legnagyobb utazás.

Szívünk teljes szeretetével őrizzük emlékedet!

Isten veled!

 

Makovecz Tamás igazgató

Vissza